Umberto Eco nyomában: a San Michele apátság
A Susa-völgyben állítólag már a rómaiaknak is volt katonai támaszpontjuk, később pedig a lombardok építettek ide a frankok ellen erődítményt. Az eredetileg bencés apátságot a 10. század végén alapították és fontos állomáshelye volt az Európa északnyugati részéből az Alpokon át Jeruzsálembe vezető Via Francigena zarándokútnak. A monostor 1622-től 1832-ig elhagyatottan állt, amikor is Rosimini-rendi szerzetesek kezelésébe került, akik azóta is működtetik a Sacra di San Michelé-t.
Az apátsághoz egy jó fél óra hegynek fölfele caplatás után érkeztünk meg, mivel gondoltuk kirándulunk egyet és jóval lejjebb parkoltunk. Ezzel nem is volt gond, de fönt derült csak ki hogy, Olaszországban nagyjából egyedülálló módon, ide bizony kutyával nem lehet bemenni! Magát a monostort így csak a fiúk nézték meg, mi a Kuszival addig egy román kori templom romjainál sütkéreztünk a fűben.
Szerencsére nagyon sokról nem maradtunk le, legalábbis a fiúk szerint, mert mivel működő monostorról van szó, ezért az építmény nagy része le van zárva a turisták elől és csak a templom látogatható. A kilátás pedig innen is, onnan is gyönyörű, igaz pont egy kicsit borongósabb volt az idő! Azért persze sajnálom, hogy nem tudtam bemenni - a fiúk felajánlották, hogy most ők üldögélnek kint, nyugodtan nézzek körül, de egyedül nem volt kedvem visszamenni. Majd legközelebb. Addig is lehet újraolvasom A Rózsa Nevét!
Ui. Hétvégén hatalmas könnyvásár lesz Torinóban, Milan Kunderának dedikálva. Állítólag két km hosszan lesz kirakodóvásár. Ha tehetjük, mindenképp megnézzük és majd beszámolok róla!
Comments
Post a Comment