Ciao Torino!
Kedves Mindenki!
Mint tudjátok, úgy alakult az életünk, hogy szeptember 1-től torinói lakosok lettünk. Krisztián kapott egy állásajánlatot az itteni Egyiptomi Múzeumtól, és bár ehhez az egész családnak költöznie kellett, némi habozás után úgy döntöttünk, hogy nekivágunk ennek a kalandnak is!
Május közepén jöttünk ki először körülnézni a városban. Krisztián ekkor írta alá az első körben két évre szóló munkaszerződését (ezt ünnepeljük épp a fenti képen); Pötykének iskolákat látogattunk; és próbáltuk elképzelni milyen lenne itt az életünk. Aztán július közepén hosszas keresgélés után megtaláltuk, ha nem is álmaink lakását, de azt a lakást, ahol reményeink szerint jól tudjuk majd érezni magunkat az elkövetkezendő pár évben.
És most itt tartunk. Egyelőre mindenki lelkes (talán Kuszkusz találja legkevésbé a helyét), probálunk beleszokni az új életünkbe. Krisztián a múzeumban van, Dávid suliban, én egyelőre itthon. És mivel időm engedi, 12 év után ismét blogírásra adtam a fejem. A címet Dávid találta ki nekem - ő is naplót ír egyébként a mindennapjairól. Én ilyen sűrűn azért nem fogok jelentkezni. Mindenesetre fogadjátok szeretettel az Azta Pastát!
(A Juluxor egyébként még hozzáférhető itt: http://juluxor.blogspot.com/, de sikerült valamikor valahogyan kizárnom magam belőle, így se frissíteni, se befejezni, se lementeni nincs már lehetőségem. De persze olvasgatni azért azt is lehet!)
Comments
Post a Comment