Kuszkusz, a torinói kutya
Nekem legalábbis úgy tűnik, hogy itt mindenkinek van kutyája, akik mindenhova el is kísérik a gazdájukat, legyen az bolt, patika, vagy étterem. Azt gondolná hát az ember, hogy Kuszkusz kutyaparadicsomba került! Ez részben igaz is, viszont azért Kuszkusznak otthon nagyon jó dolga volt: Budapesten minden reggel vagy valamelyik közeli erdőben csatangolt vagy a Hűvösvölgyi Nagyréten labdázott, esténként pedig a Ferenchegyi kisréten bandázott. Pécsváradon meg gyakorlatilag arra rohant, amerre akart, lovakkal-kecskékkel barátkozott, naponta 4-5-ször fürdött a patakban, a kertet őrizte a betévedő macskáktól... szóval az tényleg maga volt a kutyamenyország! Ehhez képest itt hirtelen valóban minden nagyon sivárnak tűnik. Első héten szegény Kuszi nem is igen találta a helyét. A lakás is új, itt sem tudta, hova feküdjön, pedig Budapestről elhoztuk a párnáját, Pécsváradról meg a ketrecét. És hát hiába szellősebb itt Torino, alapvetően mégis belvárosban vagyunk. A kutyusok a járdán kénytelenek elintézni kis és nagy dolgukat. Kuszi ehhez nincs szokva, úgyhogy mindig elhúz az utca elejéig, ahol van egy sor fa és némi zöld. (Egyébként annak ellenére, hogy mennyi kutya van itt, mégis sikerül meglepően tisztán tartani az utcákat. Reggelente szoktam látni, ahogy mossák a járdákat és a házak falait.)
Szerencsére Crocetta azon része ahol lakunk nem csak a Pötyke sulijának a közelsége miatt szuper. Már költözésünk előtt meggugliztam kicsit a környéket, és vicces módon pont egy pár sarokkal följebb a mi utcánkon van egy nagyon ajánlott állatorvos hölgy. Nála már be is jelentkeztünk és elméletileg Kuszkusz már hivatalosan is torinoi kutya, bár erről semmi konfirmációt nem kaptam. Ennél is fontosabb talán, hogy a közelben két nagy park is van, kutyafuttatóval. Először a kicsit távolabbit fedeztem fel (16 perc séta Kuszi tempóval - ez jó lassú). Ez egy Military Park, vagyis van egy hatalmas és kissé elhanyagolt park, bunkereknek látszó építményekkel, és három elég komoly méretű kutyafuttatóval, mellettük meg egy katonai kiképző pálya, ahol láttam gyalogos és lovas katonákat is gyakorlatozni. Szóval fura egy hely. A futtatók rendben vannak, bár miután a fű már kicsit ritkás bent, eső után gondolom elég dagonyásak lehetnek (amit, mondanom se kell, Kuszi imádna). Reggel alig van valaki, de első alkalommal napközben mentem, és mindhárom futtatóban olyan kutya volt, akik mellé nem lehetett bemenni. Így hát kint labdáztunk, ami jobb volt persze, de nem éppen engedélyezett. (Érdekes módon ahányszor másik kutyával találkozunk, egyből kérdezik fiú? és már húzzák is odébb a kutyájukat - itt vajon nem szokás ivartalanítani?).
A másik futtatót a Krisztiánnak ajánlották egy esti séta során. Ez "homokos" kutyafuttatóként szerepel a térképen, ezért nem is néztem meg korábban, bár kicsit közelebb van hozzánk (tíz percre). A futtatóba nem is megyünk be (sár veszély!), mert mellette van egy szuper nagy füves rész ahol tudunk labdázni. Hivatalosan ugyan itt sem szabadna póráz nélkül lennie a Kuszinak, de kérdezgettem a többi kutyást, és szerintük nem gond, ők is itt vannak minden nap. Remélem nem fognak megbüntetni, mert itt szuperül el tudunk lenni reggelente a Kuszkusszal. Délután elsétál velem a Pötyiért a suliba, és este még egy séta a környéken vagy egy rövid labdázás a Pötyi sulijánál, és egyeseknek máris kerek a napja! Persze ha bemegyünk a városba, vagy ha majd kimerészkedünk Torinóból hétvégenkét, oda is jön velünk!
 |
| Valaki nagyon nem akar hazamenni! |
És azért némi keresgélés után csak sikerült Kuszkusznak itthon is megtalálnia a helyét! 🐾
Comments
Post a Comment