Kissé talán meglepő módon az iskolaválasztás és az iskolakezdés bizonyult eddig a legkönnyebbnek az itteni új életünk kapcsán. Már csak azért is, mert mi mindenképp angol-olasz kéttannyelvű suliban gondolkodtunk, ha már Dávid folyékonyan tud angolul legalább ezzel meg akartuk könnyíteni a dolgát, és abból összesen három van a városban. Májusban megnéztünk kettőt, a harmadikkal meg zoomoztunk, és egyöntetűen úgy gondoltuk, hogy a B.E.S.T. is the Best!
A suli a Crocetta szívében, tőlünk kb. tíz perc gyalogtávolságra található. Ez egy nagy háromszög alakú épület (az előző posztban bekarikáztam a térképen), az egyik szárny két szintjén van az alsó és a középső tagozat, felettük a menza, egy másik szárnyban található az ovi, míg a tornaterem, a zeneiskola termei és a laborok meg az alagsorban kaptak helyet. Klasszikus kertje/udvara nincs, de közvetlen mellette van egy nagyon hosszú játszótér, és egyébként is a suli egy autóforgalomtól teljesen elzárt részen van, úgyhogy kijárnak rohangászni. Igazság szerint engem első ránézésre nem nyűgözött le maga a suli, a másik amit meglátogattunk sokkal közelebb áll a Lauderhez, már ami az épületet tágasságát és felszereltséget illeti, viszont annyival kedvesebbek és segítőkészebbek voltak itt, hogy igazából nem volt kérdéses melyiket kell választanunk. Pötty is úgy jött el az első látogatásunkról, hogy itt sokkal boldogabbaknak tűnnek a gyerekek. Ráadásul a tanterv is szimpatikusabb, itt minden tantárgyat két nyelven, angolul és olaszul is tanulnak, ami szerintem sokkal jobb módszer, mint a tantárgyak szerinti felosztás.
Ami némiképp meglepetésként ért minket az az, hogy a legtöbb olasz sulival ellentétben nálunk már szeptember 4-én hétfőn elkezdődött a tanítás. És mivel mi péntek délután érkeztünk Torinóba, sok időnk nem maradt felkészülni, de azt mondták ne aggódjunk, ők mindenben segítenek, minden rendben lesz. A tanszereket is csak hétfőn tudtam beszerezni (fú, az egy külön kaland volt, az olasz nyelvű tanszerlistával az olasz papírboltban!), egyenruhát meg csak kedden kaptunk.
Hétfőn reggel volt az évnyitó, ekkor a szülők is fölmehettek a terembe. Pötty a 4 B osztályba került, 17-en vannak: 11 fiú és 6 lány (a szülők azt mondták az arány nem okoz gondot, a lányok a rosszabbak :) ). A legtöbb gyerkőc olasz anyanyelvű, de valamennyire persze mindenki tud angolul. Pötty Jacopo mellett ül, Ő lett az első barátja. Egy félig angol kisfiú, a Matteo, segít neki a legtöbbet az órákon - már ők is kezet fogtak, hogy ezentúl barátok. De mindenki nagyon helyes és segítőkész, a tanárok is. Van egy angol anyanyelvű tanáruk, egy olasz, és egy francia (a franciával azért lehet gondjaink lesznek, de azt mondták ezen ne aggódjak), plusz a zene tanár és tornatanár. Dávidot minden nap elviszik külön olasz órákra is. És nagyon helyesek ezzel kapcsolatban is, amikor második nap egyedül elszámolt 50-ig, az egész osztály megtapsolta! Aztán a hét végén megnyerte az osztály amőba versenyét! Summa summarum, nem lehetnék büszkébb a gyermekemre, eddig annyira jól vette az akadályokat!
Amit még muszáj elmesélnem, mert számomra teljesen kaotikus és nagyon meglepő, az a hazaengedése a gyerekeknek. Az iskola az 1-5 osztályosoknak fél 9-től fél 5-ig tart (utána kezdődnek majd a különórák), a szülőket 4.30-ra várják az oldalkapuhoz. Mivel nem lehet bemenni, minden szülő az utcán várakozik - ez adott esetben több mint száz embert jelent. Az osztályok egyenként jönnek le a tanárukkal a kapuhoz, ahol az adminisztrátor hölgy egy táblán mutatja, miközben kiabál, hogy épp melyik osztály van ott (tábla nélkül esély nincs megtudni). A gyerekeket akkor engedik ki, ha a szülő odanyomul. Az osztályok érkezési sorrendje teljesen esetleges, első nap 3/4 órát vártunk a Dávidra Kuszkusszal, másnap ők voltak az elsők, akik kijöttek. Remélem kicsit gördülékenyebben fog majd menni a dolog, ha egyszer elindulnak a különórák (Dávid egyelőre sakkra és art class-ra fog járni, a sportot még nem találtuk ki, talán tenisz?).
Jó olvasni!
ReplyDeleteÖrülök! :)
Delete