Azta Pasta!

Vasárnap végre kicsit komolyabban is kimerészkedtünk Torinóból, olyan gyönyörű idő van, mindenképp ki akartuk ezt használni (jövő hétvégén lehet leugrunk a tengerhez, ha még kitart a nyár).  A  Susa-völgy déli lejtőjén található  San Michele apátságnál szebb helyet nem is igen választhattunk volna! Ráadásul az   apátság ihlette Umberto Eco A Rózsa Neve című  regényének helyszínéül szolgáló  14. századi bencés monostort is.

Péntek este itt is, csakúgy mint otthon, Kutatók Éjszakája volt, és mi hogy hogy nem, az Egyiptomi Múzeumban kötöttünk ki! Részben azért, mert a Dávid még nem volt amióta Torinóban lakunk, illetve úgy gondoltuk ez egy remek alkalom arra, hogy megnézzük mivel foglalkoznak a Krisztián kollégái!

Ha Róma a macskák városa, akkor Torino minden bizonnyal a kutyáké!  Nekem legalábbis úgy tűnik, hogy itt mindenkinek van kutyája, akik mindenhova el is kísérik a gazdájukat, legyen az bolt, patika, vagy étterem. Azt gondolná hát az ember, hogy Kuszkusz kutyaparadicsomba került!

Immár két  hete itt vagyunk, és ezen a hétvégén végre valahára jutott időnk és energiánk arra is, hogy turizáljunk kicsit. És mivel a fiúk vannak többségben a családban, az autómúzeumba mentünk! (Na jó, az Egyiptomi Múzeumban és a Mole-ban májusban már jártunk, és engem is érdekelt. A Mole torony - amit mi nemes egyszerűséggel Orthancnak hívunk - Torino jelképe egyébként, és a Filmtörténeti Múzeum kapott benne helyet.) 

Kissé talán meglepő módon az iskolaválasztás és az iskolakezdés bizonyult eddig a legkönnyebbnek az itteni új életünk kapcsán. Már csak azért is, mert mi mindenképp angol-olasz kéttannyelvű suliban gondolkodtunk, ha már Dávid folyékonyan tud angolul legalább ezzel meg akartuk könnyíteni a dolgát, és abból összesen három van a városban. Májusban megnéztünk kettőt, a harmadikkal meg zoomoztunk, és egyöntetűen úgy gondoltuk, hogy a B.E.S.T. is the Best!

Amikor elhatároztuk, hogy ide költözünk, a torinói ismerősök és az ingatlanügynökök egyaránt azt mondták, hogy tulajdonképpen két városrész jöhet szóba lakáskeresés szempontjából: a Centro, azaz a történelmi belváros, illetve a tőle délre fekvő Crocetta. A Centróval ellentétben Crocetta kimondottan nyugis lakónegyed, jóval szellősebb és több a zöld, de persze ennek megfelelően drágább is kicsit. Krisztián munkahelye, a Museo Egizio a Centro negyedben van,  Pötyke sulija viszont a Crocetta szívében található. Igyekeztünk olyan lakást keresni, ami mindkettőhöz közel van, bár nekem sok kedvem nem volt a belvárosba költözni, és a Kuszkusszal sem lett volna ideális. Az én szempontomból mázlink volt, hogy végül Crocettában találtunk lakást. Dávid sulija az egyik irányba van gyalogtávra, egy nagy park kutyafuttatóval a másikba. A múzeum kicsit odébb van, de rollerrel/biciklivel az is csak negyed óra - bár gyalog, főleg kutyával, inkább 3/4, szóval az ugorjunk be fagyizni programot azért á...

A Kuszkusz és a Dávid miatt úgy döntöttünk, hogy szépen lassan, kényelmesen, két nap alatt tesszük meg a mintegy ezer kilométeres utat Torinóba, és éjszaká ra megszállunk Monfalconéban, a szlovén-olasz határ olasz oldalán.  Nem ismertük ezt a kisvárost, a hotel foglalásánál a  szempont elsősorban az volt, hogy kutyabarát és autóval kényelmesen megközelíthető legyen.   Így hát igencsak meglepődtünk milyen különleges helyen kötöttünk ki!  Szállodánk Monfalcone történelmi városrészében, Panzanóban található, amit az 1900-as évek elején a közelben épülő új kikötőn dolgozó munkások lakónegyedének terveztek. A szálloda a környék legreprezentatívabb épületében, az eklektikus Albergo Impiegatiben kapott helyet, amely anno a nőtlen munkások szálláshelyéül szolgált. Körülötte szebbnél szebb, a kikötői tisztségviselők számára épült villák sorakoznak. Mindezt persze teljesen véletlenül, az esti kutyasétáltatás során fedeztük fel! Másnap sikerült egész korán elindulnunk, így megá...

Kedves Mindenki! Mint tudjátok, úgy alakult az életünk, hogy szeptember 1-től torinói lakosok lettünk. Krisztián kapott  egy á llásajánlatot  az itteni Egyiptomi Múzeumtól,  és bár ehhez az egész családnak költöznie kellett, né mi habozás után úgy döntöttünk, hogy nekivágunk ennek a kalandnak is!  Május közepén jöttünk ki először körülnézni a városban. Krisztián ekkor írta alá  az első körben két évre szóló munkaszerződését (ezt ünnepeljük épp a fenti képen); Pötykének iskolákat látogattunk; és pró báltuk elképzelni milyen lenne itt az életünk. Aztán július közepén hosszas keresgélés után megtaláltuk, ha nem is álmaink lakását, de azt a lakást, ahol reményeink szerint jól tudjuk majd érezni magunkat az elkövetkezendő pár évben.  És most itt tartunk. Egyelőre mindenki lelkes (talán Kuszkusz találja legkevésbé a helyét), probálunk beleszokni az új életünkbe. Krisztián a múzeumban van, Dávid suliban, én egyelőre itthon. És mivel időm engedi, 12 év után ismét b...